Hajrá csajok!

   Barátommal voltunk egyszer főiskolás farsangi jelmezbálon. Én pasinak öltöztem, ő meg csajszinak. Nagyon jól éreztük magunkat, mindaddig, amíg nem kezdtem határozottan unni, hogy mindenki az én "csajomat" akarja. Fiúsuli volt, a srácok voltak többségben. Meg tényleg jól nézett ki lánynak is. Én pedig így "srác" létemre alacsonyabb voltam nála. Szóval, visszavedlettem lánynak. Ekkor jött egy lassú szám, mi pedig friss szerelmesek lévén teljesen belefeledkeztünk a felállásba. Elkezdtünk lassúzni, meg csókolózni. Csak akkor tértünk magunkhoz, amikor ilyeneket hallottunk, hogy "Hajrá lányok!" meg "Mindent bele csajok, csak így tovább!"

EU-konform körhinta

   Év végén elhatároztuk a csajokkal, hogy utolsó héten kimegyünk egyik délután a kollégiumból, felfedezni az új EU-s játszótereket. Megérkeztünk a játszótérre és éltük a második gyerekkorunkat tizenhétéves fejjel. Én beleültem egy forgó székbe, először tetszett a dolog, majd amikor beindult a forgás, már nem tudtam fékezni sem, és kezem-lábam égnek állt. Kiabáltam, hogy – Valaki segítsen már, állítsátok már meg ezt a szart, mindjárt elokádom magam!!! – Mellesleg a játszótéren kb. 20 ember volt, abból a fele felnőtt. Két barátnőm a háttérben szakadt a röhögéstől, másik aki mellettem állt, az is úgy röhögött, hogy még segíteni sem tudott, de egyszer csak elkaptam a kezét és megált a forgó. Nagy nehezen kimásztam belőle, két lépés után összecsuklottam, úgy remegtem és szédültem még vagy fél óráig. Barátnőim szerint, az egész játszótéren mindenki a térdét csapkodva sírt a röhögéstől, még az ötéves gyerekek is.